Nem vagyok sem gazdasági (pénzügyi), sem politikai dolgokban járatos ember, ettől függetlenül, vagy talán éppen ezért, ahogy szokták jellemezni, a józan paraszti ész, felfogás mentén itélek meg az ország ügyeit érintő kérdéseket.
A különböző pártpolitikai lobbik rengetegében valóban nem könnyű az eligazodás, de az átlagember mégis csak a saját bőrén érzékeli meg a valóságot.
Ahogyan a politikai élet szereplői fogalmaznak, populista igéretekkel szeretné a mindenkori esélyes behízelegni magát a szavazók széles körének bizalmába, szimpátiájába.
Igen! Igéretekből nincs hiány, egyik oldalról sem, legalábbis a jelenleg legütőképesebbnek bizonyuló két nagypárt részéről.
Azért nem árulom el, hogy melyikhez húz a szívem, mert szeretnék semlegesnek látszani, éppen a pártatlanság látszatát fenntartva, nem befolyásolni senkit sem.
Az meg aztán a másik véglet, amikor egy méltán tekintélyét vesztett párt az életben tarthatósága érdekében olyan fondorlatokhoz folyamodik, ami a nagypolitika iránt egy cseppet sem konyító embereknél is kiveri a biztosítékot.
Mint koalició egy másik hitelét vesztett párttal, majd a nagyágyú: olyan miniszterelnök-jelölt felállításával, aki már egyszer az emberek ellenszenvét kivívta. Mindezekből hiányolom a racionalitást.
Félreértés ne essék, Bokros úr szakértelmét, józan előrelátását, közgazdasági profizmusát őszintén mondva nem is vitatom. Nemzetközileg is méltán elismert szaktekintély.
Kicsit durva hasonlattal élve egyik napról a másikra bordélyból tőzsdepalotát. Ámbár volt már kicsit hasonló, ugyancsak örömházat váltott egykoron jónevű vicclap szerkesztőség. (Ma már egyik sem)
Ha meg mégis megvalóításra kerülne (kerülhetne)Bokros úr előre vetített felemelkedése az országnak , az csak óriási vérveszteségek árán lehetne megvalósítható- megint csak a kis emberek kárára, rovására - akkor kik építenék tovább az országot, azok biztosan nem, akik eddig sem tették, "beérték" azzal, amit jókor - jó helyen el lehet síbolni.
