így Kiss Péter egy XV. kerületi rendezvényen.

Kinek is van szüksége a kijózanodásra, aki annyit evett, ivott, tivornyázott, hogy nem emlékszik semmire, ahogy szokták mondani, teljes filmszakadás, se kép, se hang.

Én például még nem ittam annyit, hogy ne emlékeznék arra, ki és kik azok, akik konkrét kérdésre mindössze annyit tudtak válaszolni "nem emlékszem rá!"

Még arra is emlékszem, hogy az elmúlt nyolc év alatt kik szavazták le konkrétan és konzekvensen a másik fél javaslatait, kezdeményezéseit, ki  volt az, aki nem tudott összefogni a másik párttal?

Kijózanodni valóban éppen itt az ideje, de a "macskajaj" nem valami örömteli dolog.

Nagyon jól hangzó szlogen. Nagyon jól ismert, elcsépelt szlogen.

Annak idején, amikor a KGST tagországa voltunk, hangzatos indok, ideológia volt, hogy a társulás tagországai közé tarto

Nem vagyok sem gazdasági (pénzügyi), sem politikai dolgokban járatos ember, ettől függetlenül, vagy talán éppen ezért, ahogy szokták jellemezni, a józan paraszti ész, felfogás mentén itélek meg az ország ügyeit érintő kérdéseket.

A különböző pártpolitikai lobbik rengetegében valóban nem könnyű az eligazodás, de az átlagember mégis csak a saját bőrén érzékeli meg a valóságot.

Ahogyan a politikai élet szereplői fogalmaznak, populista igéretekkel szeretné a mindenkori esélyes behízelegni magát a szavazók széles körének bizalmába, szimpátiájába.

Igen! Igéretekből nincs hiány, egyik oldalról sem, legalábbis a jelenleg legütőképesebbnek bizonyuló két nagypárt részéről.

Azért nem árulom el, hogy melyikhez húz a szívem, mert szeretnék semlegesnek látszani, éppen a pártatlanság látszatát fenntartva, nem befolyásolni senkit sem.

Az meg aztán a másik véglet, amikor egy méltán tekintélyét vesztett párt az életben tarthatósága érdekében olyan fondorlatokhoz folyamodik, ami a nagypolitika iránt egy cseppet sem konyító embereknél is kiveri a biztosítékot.

Mint koalició egy másik hitelét vesztett párttal, majd a nagyágyú: olyan miniszterelnök-jelölt felállításával, aki már egyszer az emberek ellenszenvét kivívta. Mindezekből hiányolom a racionalitást.

Félreértés ne essék, Bokros úr szakértelmét, józan előrelátását, közgazdasági profizmusát őszintén mondva nem is vitatom. Nemzetközileg is méltán elismert szaktekintély.

Kicsit durva hasonlattal élve egyik napról a másikra bordélyból tőzsdepalotát. Ámbár volt már kicsit hasonló, ugyancsak örömházat váltott egykoron jónevű vicclap szerkesztőség. (Ma már egyik sem)

Ha meg mégis megvalóításra kerülne (kerülhetne)Bokros úr előre vetített felemelkedése az országnak , az csak óriási vérveszteségek árán lehetne megvalósítható- megint csak a kis emberek kárára, rovására - akkor kik építenék tovább az országot, azok biztosan nem, akik eddig sem tették, "beérték" azzal, amit jókor - jó helyen el lehet síbolni.

Engem aztán igazán nem lehet részrehajlással illetni, azonban a mai legyengült, beteg államháztartási állapotok minden egészséges gondolkodású állampolgár számára fejtörést okoznak.

Mi az, amit rosszul csináltam?

Reggel felkeltem, elkészülődtem, kimentem a busz, villamos, HÉV, metróállomásra, hogy bejussak a munkahelyemre. Tettem ezt még akkor is, ha azzal kellett szembesülnöm, hogy a munkabérem nem is emelkedett, de a munkába járás feltételei rosszabbodtak, költségei magasodtak.

Mára már ezek a dilemmák lényegesen kisebbek, mert egyáltalán nem kell munkába járni. Utiköltségem legfeljebb akkor van, ha mentálisan lepukkant egészségügyi állapotom és a velem született túlélési ösztönöm miatt úgy döntök, hogy még adok némi esélyt magamnak és orvoshoz fordulok.

Doktor bácsi (a háziorvos többnyire képben van), amennyiben megkérdi, vagy indirekt tudakolódik, igyekszik meghatározni a szükséges terápiát.

- Jó esetben: fogyasztani kell több húsfehérjét, tenger gyümölcsét, ezt-azt,

- Kevésbé jó esetben: sok zöldségfélét, inkább csapvizet,

- Még alacsonyabb jövedelmi viszonyok között tanácsos a minél több friss levegőn való tartózkodás.

A közlekedés is hozhat némi áttörést a jövőben.

Az első évben a közuti forgalomban a nyugdíjasok és munkanélkülik átmehetnek a piros  jelzésen. Ez még mind semmi, utána akár már kötelező is lehet számukra.

Ezek természetesen csak fikciók, nem  a jelenlegi és nem is a következő politikai vezetésre, hanem a mindenkori  és egyáltalán a politikai vezetésre úgy általában értendők, ha valaki mégis magára ismerne, az csak a véletlen műve lehet!

Lenyűgözve hallgattam a reggeli Napkelte adásában, amint az MDF nagyasszonya kárörvendően újságolta, hogy "bezzeg"  FIDESZ nagyatádi házatákéklán mi a pálya.

Tudom, már megint viccre fogom, amikor az jut az eszembe, amikor a székelyasszony mondja az urának a vacsora közben:

- azt beszélik a népek, hogy szomszédék Juliskája terhes,

mire az ember:

- az ő dolga,

- de azt is beszélik, hogy kendtől terhes,

- az meg az én dolgom,

- és akkor mi lesz énvelem?

- az meg a te dolgod!

Mint afféle magyar honleány - élve társadalombizotsitási  jogommal és lehetőségemmel - beutalást nyertem egy jóhírű fővárosi kórház urológuiai osztályára.

Itt példásan megkap mindenki azt, ami jár neki a betegség tipusának megfelelően, mint például beöntés, katéter, műtét deréktól lefelé történő érzéstelenítéssel, amit a hátgerinc csigolyájába kap, ettől azután deréktól lefelé teljes érzéketlenség, majd 24 órás mozdulatlan ágynyugalom.

Mondani sem kell, annak lejárta után az ember mindent be akar hozni, amit annak előtte természetesnek gondolt.

Így aztán irány az alagsor, ahol a kávé automata lakozik, némi fémpénz bedobálása után már folyik is kifelé a forró kapucsinó, amihez dukál egy lájtos cigi is. Mindezen élvezetek művelésére már az osztályhoz tartozó "dohányzásra kijelölt hely" feliratú nyitott terasz ad lehetőséget..

Persze az ember érez némi bűntudatot, főleg, amikor az üvegajtón át látja az orvosok közeledtét..

Mit lehet ilyenkor tenni?

Bakfisos zavarában , ahelyett, hogy szabadkozni kezdene, inkább tréfára veszi a dolgot. és így az orvosnak:

- már csak egy jó whyski hiányzik...

- ha hiányzik, ezen ne múljon.

csak követnem kell őt - gondolom, az orvosi szobába - ahol ez az akadály is eklhárul.

Ezek után már csak egy jó szex teszi fel a koronát az ügyre.

Mi lehet a különbség a kettő között?  Egyben biztosan megegyezik, mindkettő titkokat rejt.

Az egyik - bennünket, állampolgárokat érintő titkokat, a másik magán természetű, ha nem is titkokat, de nem feltétlenül publikus pletykákat tartalmazó titkokat.

Ha valakinek van a táskájában hajgumi, herpesz elleni gyógyír, arra utal, hogy szüksége van rá, de az sem túl nagy eretnekség, ha van némi készpénz nála.

A herpesz virus eredetű, mindenképpen idegi, mentális alapon ható tünet.

A hajgumi a kislány gyermekek frizura viselés megoldására szolgáló eszköz.

Kulcscsomója ma még minden magyar polgárnak lehet, akinek "még" van saját otthona, egy a kapuhoz, egy a bejárati ajtóhoz, esetleg valamiféle gazdasági épületet, helyiséget nyitó kulcsa.  Ettől kezdve miről is beszélünk?

Egykoron  a tüdőbaj olyan betegség volt, ami csak Magyarországra volt jellemő, igy aztán magát a kórt is úgy nevezték el, hogy Morbus Hungaricus.

Tudni kell, hogy ez a nyavaja fertőző,, de a kialakulása az életfeltételek minimális voltának  köszönhető.

Most újra ezekre a babérokra törekszünk, ha valamire, hát erre aztán büszkék is lehetünk.

Hajrá Magyarország!

 Valahol egyszer olvastam, akinek humora van, az mindent tud, akinek nincs humora, az mindenre képes.

Néhány órával az óév és az újév találkozásától azt kívánom minden jóérzésű honfitársamnak, hogy humorral, derűvel, a jövőbe vetett hittel (még ha nem is egyszerű) nézzünk az elkövetkezendő idők elé.

Tudom nem könnyű, hiszen már értésünkre adták, hogy mimindennek az árát "szükséges" emelni a saját boldogulásunk érdekében.(?)

Úgyszólván mindennek, mert, ha az üzemanyag árak ilyen brutálisan nőnek, annak következményei kihatnak az életünk minden területére, nem csak azok számára, akik  közvetlenül tankolnak a töltőállomásokon, hanem azoknak is, akik naponta élelmiszert vásárolnak a boltokban, mert oda is el kell jutnia az árunak, amit a kereskedő nem tud, nem képes átvállalni, vagy ő is emel, vagy becsődöl.

Sorolhatnám még a kafetéria megadóztatását, a postai tarifaemeléseket, és amit még hirtelen követni sem lehet, de nem is ez a lényeg.

Lényeg, hogy nincsből hogyan lehet még tovább perkálni?

Móricz Zsigmond Hét krajcár műve jut az eszembe, amikor a mosószappan ára nincs együtt, pedig nagyon kellene, hogy az egyetlen kenyérkereső édesapa ingét a másnapi munkához tisztára lehessen mosni..  Elkezdődik a hosszas - vidámnak tűnő - krajcár hajsza , a legutolsót már az éppen odavetődő koldus adja, hogy kiteljen a szappan ára, de addigra már az is késő, mert lemegy a nap, a sötétben a világításhoz szükséges petróleum is hibádzik.

Itt már annyira tetőfokára hág a féktelen jókedv és hangulat, a szűnni nem tudó kacagás, hogy a mélyből még a vér is utat tör magának, mintegy beteljesítve az addigi erőfeszítéseket.

De hagyjuk a múlt szomorúságait, mindez már jó régen volt. Ilyenek manapság nem történhetnek meg velünk.

Kivánok minden tisztességes gondolkodású és életű embertársamnak olyan sorsot, ami- lyet saját maga és családja számára kiván, ezzel mindannyian jól járunk.

Mondja a hunyó, aki számolt egytől tízig, vagy bármeddig, azután leveszi a tenyerét a szeméről és ha metalál valakit, "ipi-apacsol". Akit leütöttek, az kiesik a játékból.

Ez most nem játék!

Ma kaptam a postaládámba egyszerre mindjárt két egyforma borítékot ugyanazzal a tartalommal. Pontosan nem igazán tudom, hogy én kaptam -e, mert név és címzés nem volt egyiken sem, csak a TIGÁZ logója. Egyáltalán nem tudom, ki dobta be, aki nem tudja, hogy "éppen" én lakom abban a házban? Éppen én, név nélkül, azt sem tudhatja (?) melyik gázszolgáltatóhoz tartozom, de egyáltalán tartozom -e gázszolgáltatóhoz, vagy éppenséggel fával, szénnel fűtök -e, árammal, vagy gázpalackkal főzök -e?

Az minden esetre kiderült a levélből, hogy abban az esetben, ha a TIGÁZ-tól  az EMFESZ-hez nyergeltem volna át, akkor nagyon rossz lóra tettem. Hosszasan taglalva a hátrányo- kat, amiket még nem is tudhatok, mint pl. mérőóra diktálástól kezdve a díjfizetés rejtelmein keresztül, és még sok minden, ami számomra nézve csalódás lesz, majd meglátom.          Egyben közlik, hogy a "titokzatos" borítékban található meghatalmazással és bérmentesite-sitett boríték felhasználásával milyen jogaim és lehetőségeim vannak.

Kisfiúcska keservesen sír  a falusi kisbolt bejárati ajtaja előtt.  A boltos bácsi megsajnálja és megkérdi tőle:

- Miért sírsz kisfiam?

- Azért sírok, mert az anyukám elküldött vásárolni, de én elfelejtettem, hogy pontosan mit is mondott? Csabikám vegyél egy szál gyulai kolbászt, vagy azt, hogy Gyuluskám vegyél egy szál csabai kulbászt?

- Ezen könnyű lesz segiteni, hogy hívnak?

- Péterkének!

Nem egészen jó a cím, mert csakugyan vannak időről-időre felbukkanó járványok, sőt világjárványok, csak ebben az a nem jó, hogy mindig jelen van a politika, legalább is idehaza.

Ezekbe az orvos-szakmai kérdésekbe nem kellene beengedni a pártcsatározásokat.

Az a legnagyobb baj, hogy a szakmát irányító felek is így-úgy, de politikusok.

A veszélyre felhívni a figyelmet lehet, sőt kell is, de hisztériát kelteni szép nagy felelőtlenség!

Ex miniszterelnökünk inkognitóban visszatért. Talán nem jó a megfogalmazás.

Van egy olyan gyerekjáték, hogy fa mögé, de bármi mögé elbújnak a srácok, ha felismerik egymást, akkor azt kell mondani, hogy "ipi-apacs" te vagy a fogó.

Engem, miután már nem vagyok annyira gyerek, nem érdekel, hogy ki áll a fa mögött, ki a fogó, csak egészen egyszerűen az érdekel, hogy emberhez méltóan szeretnék életben maradni, amíg az "égi bíró" jónak látja.

Szerinten az EP-t egyáltalán nem érdekli a delegáló országok belső törzsi villongásai.

Üres a küldött széke, hozzon magával fogkefét, papucsot, uticsomagot, ami utána történik, azért sírjon az ő mamája.

Józsi bácsit tanuként idézik egy bírósági tárgyalásra, mert akaratlan személője volt egy parkban elkövetett házasságon kívüli szerelmi együttlétnek.

Emberünk kendőzetlen őszinteséggel és módon fedi fel a látottakat, mire értésére adják, hogy ilyen modorban nem lehet a bíróságon vallani. Okítják, mondja azt például, hogy "felek némiképp érintkeztek."

Józsi bátyánk, mire rá kerül a sor, a vallomásában részletezi a látottakat, eszébe ötlik az intelem, miszerint "némiképp érintkeztek", de mellesleg ..............is.

Hogy miért jutott eszembe ez a vicc és miért éppen most?

Lehet, hogy talán azért, mert a Kecskeméti Bíróság ma tárgyal egy olyan szövevényes ügyet, melynek szereplői mindenki számára ismertek, már csak a történet végét nem tudjuk, de bízunk Józsi bácsi leleményességében.

Kovács úr rendszeresen elkésik a munkahelyéről, mire a főnöke megunja a lazaságot és kilátásba helyezi, még egy ilyen eset és kénytelen lesz megválni tőle.

Emberünk kétségbeesésében  felkeresi orvosát és őszintén felfedi gondjait.

A doki felír számára olyan pirulát, ami biztos megoldást fog jelenteni számára, ha este  lefekvés előtt bevesz egy drazsét.

Kovács úr reggel frissen, fitten ébred, még arra is jut ideje, hogy hogy megborotválkozzon, megreggelizzen és idejében munkába induljon.

Elsőként, a főnöke előtt érkezik a hivatalba, még a kávét is odateszi a kollégáknak, hogy mire beérnek minden legyen rendben.

A főnök meglepetten szembesül az eseményekről, de Kovács úr látva csodálkozását, lelkendezve újságolja, magába szállt és ez után fogja tudni a kötelességét.

A főnök hebgve az ámulattól csak annyit tudott kérdezni: jó, jó, de tegnap, tegnapelőtt hol volt?

Mi is az a mentelmi jog határokon belül? Kibúvó?

A közlekedési szabályok, például mindenkire egyaránt vonakoznak, amit úgy neveznek, hogy KRESZ. Ha egy fontos elvtárs késésben van, későn ébredt, de bármi okból időzavarban van, ne a közlekedésben töltött időn akarja behozni a restanciáját, akár ő maga vezeti az autót, akár a sorfőrje.

Egyáltalában: mi az, amit neki meg lehet tenni, mi az, amit egy egyszerű állampolgárnak nem?

Mi okból védett, miért kell számára mentelmi jogot kapnia?

Egészen más a helyzet egy idegen kultúrában, eltérő jogrendszerben , de ezeket az embereket diplomatáknak hívják és ebben a minőségükben ez teljesen rendben is van!

Egy magyar politikust a saját országában, a saját környezetében miért kell védeni, menteni?

Neki olyan példát kell tanúsítania, ami a polgár számára etalon, követendő és nem felmentendő, ha éppen hibázik is.

Visszaemlékezhetünk, amikor az éppen regnáló párt vezére maga mondta "nincs ok, amiért a királyság jelvényét idehozzuk", Angela Merkel asszony megvilágosította az elméjét a dolgok szimbolikus értékéről. mire belátta "jó, akkor jöjjön!"

Most már csak az a kérdés, hogy ki húzza a fejére?

Azért ne feledjük el, szent István államalapító királyunk volt, aki a népe boldogulásáért engedte, hogy feltegyék a szó jogos értelmében a szent koronát a fejére.

A Munka Törvénykönyv szerint a ténylegesen ledolgozott tisztes munka után jár a fizetett szabadság.(?) Mi után jár a "fizetett" szabadságvesztés?

Csak nem módosult a Munka Törvénykönyv, valószínűleg nem vettem észre.

Klasszikus latin mondás szerint "amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisökörnek". Még egyértelműbben szólva, amit mondhat az egyik párthoz tartozó képviselőasszony, azt nem mondhatja egy másik párthoz tartozó polgármester.  (legfeljebb az "ördögi eszközök" szó-használatot kihagyva belőle.

Mert ugyebár egy baloldali képviselőasszony kinyilatköztatása más elbírálás alá esik, mint  egy jobboldali polgármester véleménye.

A magam részéről kivételesen az egyik bölcselettel sem értek egyet.

Pártállásra, etnikumra tekintet nélkül nehezen tudom elképzelni, hogy egy anya, aki a szíve alatt hordja a magzatát, szándékosan akarjon ártani a megszületendő gyermeknek még akkor sem, ha valóban emelt összegű családi pótlékot kap érte.

Aki nevelt már kisgyermeket, az tudja, tudhatja, mennyire fontos számára, hogy minden rendben legyen. Egy beteg kicsi - hiába a magasabb ellátási összeg - sokkal több pénzbe kerül, mit egy egészséges. Rendszeres orvosi ellátás, gyógyszerek, utaztatás, esetleg kimélő étrend, nem beszélve az örökös aggodalomról, hogy mit hoz a holnap?

Mindezt nem tudom és nem is akarom elhinni, ha ez is a politika része, akkor az nem ad túl sok optimizmusra okot, fogalmazhatnék úgy is, hogy nagyon ízléstelen.

Manapság nagyon harsány a közélet azoktól a botrányoktól, amik "x, y, z" iskolai végzettségéről szólnak. Az illető - magas beosztású - úr nem is végzett egyetemet, főiskolát, hovatovább még érettségi bizonyítványt sem szerzett . Utóbb még az is kiderülhet, hogy a 8 általánosa sincs meg, de még tánciskolával és faiskolával sem rendelkezik.

"Kevésbé civilizált" közösségek nem iskolai végzettség szerint választanak maguk közül vezetőt. Mindenképpen maguk közül választanak vezért, de egészen más ismérvek szerint, például, aki már így-úgy bizonyított, bebizonyította, hogy a sajátjai érdekeit tartja szem előtt, minden más külső érdekkel szemben. ennek mentén mozgósítja a népét, rendelkezik jókora élettapasztalattal (nem feltétlenül állami iskolai végzettséggel), a fiatalabbak felnéznek rá (joggal), követik, elfogadják intelmeit. Ő maga pedig evidenciának tartja, hogy ezzel vissza nem él!

Emlékszem, a 6o-as években egy nagynevű textilgyár dolgozójaként rácsodálkoztam, hogy a vállalat jogásza, aki értelemszerűen Dr.Úr,  vagy elvtárs, párját ritkitóan faragatlan, arrogáns ember volt, aki még ifjabb korában azt az alapvető illemtani neveltetést sem kapta meg, hogy egy nálánál idősebb nődolgozó (egyébként három műszakos szövőnő előtt nem ugrat be az üzemi ebédlő bejárati ajtaján, vagy köszön, ha belép valahová, ahol emberek tartózkodnak. Sok minden más is, amit nem hiszem, hogy a jogi karon tanítanak. Ezek a dolgok kimaradtak az életéből.

Mindezekkel csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy "A tudás hatalom", de a hatalom nem biztos, hogy tudás is!

Élmény volt nézni, hallani a parlament november 2-i ülését, főleg amikor Cserpalkovics Úr felszólalására Miniszterelnök Úr válaszát hallhattuk.

Munkahely teremtő beruházásként védte még november elején is a sukorói panamát, amikor már az is tudja, mekkora bukta volt, sőt lehetett volna még inkább, aki nem követi nyomon a napi politikai eseményeket.

Bajnai Úrnak nem az első nagyívű biznisze volt ez a mostani, legfeljebb, amikor végképp egyértelművé vált a buka, azaz nem egyértelműen az ország érdekeit, gyarapodását szolgáló beruázásról szóló törekvés, ill. fiaskó kiderült és egyértelművé vált, legfeljebb bűnbánóan elrebegte "nem értettünk hozzá".

Emlélszem a 6o-as években , ha valaki selejtet okozott, legyen az textil-, vasipari termék, vagy bármi, a munkaügyi osztály selejt-jegyzőkönyvet állított ki, melyet az okozott kárt elkövető dolgozó részben, vagy egészben köteles volt megtéríteni, amit hónapról-hónapra levonásba helyezett a vállalata, és még azt sem mondhatta, hogy  NEM ÉRTETT HOZZÁ!

A selejtgyártás véletlenszerű, lehet több oka is, lehet valóban a dolgozó hibája, figyelmetlensége, de lehet rajta kívül álló ok is, de lehet szabotázs is , minden esetben  felelős mérlegelés a végső büntetés.

Próbálom összerakni a puzle elemeket. Aki már póbálta, tudhatja, nem sikerül elsőre. Újra és újra illesztgetni kell  a darabkákat ahhoz, hogy végleg összeálljon az egész.

A teljes kép még hibádzik, de már kezd kirajzolódni a megoldás.

Deklaráltan átmeneti - 1 Ft fizetésért vállalt válságkezelő miniszterelnök teszi a dolgát, mert garantáltan nem anyagi haszonszerzésért, csupán hazafias érzelmektől vezérelve vállalt nem kevesebbet, mint, hogy országunkat kivezetni a válságból.

Egyes kommunikációk szerint jó úton haladunk.

Pécsett elindult egy polémia, ami egy olyan stretégiai kérdésben, mint a víz, az ivóvíz, az egyik "éltető anya" hazai kézben való tartása okán kiverte a biztositékot.

Pécs városa felismerve a dolgok mögöttes szándékát, úgy döntött, hazai kézben kell tartaniuk a jövőjüket, a jövőnket, visszacsinálni mindent, még, ha ráfizetések árán is, de a további, hosszútávú boldogulás érdekében.

Bajnai Úr nem egészen így látja?  Fontosnak érzi sietve elutazni, Nicolas Sárközi Úrhoz meaculpáni?

Sárközi Úr már korábban - e konkrét ügy nélkül is - hevesen tagadta bárminemű magyar  eredetét, idendítását.

Napjainkban Sárközi apuka - úgy látszik nem egyeztetve kisfiával - hazánkba érkezett, nosztalgiából felkeresve a régmúlt emlékeket.

Arra lennék kíváncsi igazán, Bajnai Úr, ha nem is most, hová fog járni nosztalgiázni, múltat idézni?

Van egy mondás: "Soha ne menj vissza oda, ahol egyszer jól érezted magad, mert ugynazt nem fogod ott megtalálni."

Klasszikusan úgy hangzik, ne élj vissza az erőfölényeddel. Később annyiban módosult a szentencia, hogy ne élj vissza azzal, hogy gyengébb vagy.

Tipikus példáját lehetett látni, hallani az Ország Házának plenáris ülésén a Kósa-Molnár adok-kapoknak.

Lebilincselő élmény volt a gyanútlan TV-nézőnek, amúgy állampolgárnak, hogyan képviselik a sorsát érintő, meghatározó kérdéseket.

Engem személy szerint egyáltalán nem foglalkoztat, hogy ki - milyen iskolát végzett el, ami érdekel az az, hogyan képviseli az én (a kis ember) érdekeimet, az életkörülményeimet érintő kérdéseket. (Az iskolai végzettségek kérdéskörét amúgy se firtassuk, ha eldobjuk a bumerángot, az mindig visszaérkezik jogos tulajdonosához.)

Ami pedig a hangvételt illeti, inkább illik - na nem is középcsoportos óvodások stílusához (nem kellene sértegetni az ártatlanul őszinte, a saját igazát védő , szókimondó "gyerekszáj" kicsinyeket), mint inkább valami jól fizetett, megtámogatni szükséges érdekcsoport szócsövéhez.

Visszaemlékszem - kiskoromban az volt a korszellem, hogy csekélyke értelmi képességű szülők (szerencsére az enyéim nem), amikor már kifogytak a fegyelmező eszközök széles tárának alkalmazásából, bevetették a "MUMUS", "zsákos ember" módszert. Lényege az volt, hogy az a megátalkodott, komisz kölyök, ha már a "szép szóra" nem hallgat, hát rettegjen a mumustól, aki elviszi és ki tudja miket fog majd csinálni vele.

Érett felnőttként dezsavű érzésem van, visszaidéződnek azok az idők, csak most nem mumusnak keresztelik el, hanem Európa Uniónak, IMF-nek azt az igazságosztót, aki tudja, mit kell kezdeni velünk, tudja a frankót, és állandóan rettegni kell a haragjától, ezért mindíg, minden körülmények között meg illik felelni számára.

Az a kisgyerek, aki folyamatosan meg van félemlítve ilyen fantomizált hatalmaktól, előbb-utóbb szülei félrevezető módszereit fogja megkérdőjelezni, s ha kell, esetleg ellenszegülni.

Összegezve:

- testi táplálékból egyre kevesebb jut,

- a szellemi táplálék pedig nem ízlik!