Ugyan ma már diesel mozdonyok vannak, de meddig vannak?
Egy fővárosi ember legfeljebb akkor fog szembesülni a tervezett intézedések hatásával, ha jól megérdemelt nyári szabadságát (ha még egyáltalán van munkája) szeretné távol a metropolisztól eltölteni.
Ezzel szemben vannak szép számmal olyan vidéki emberek, akik naponta ingázni kénytelenek, mert a saját településükön nincs munkalehetőség.
Már ez önmagában nem jó, ezt már korábban kellett volna átgondoltan, ésszerűen kezelni.
Azonban beszéljünk a máról, a jövőről.
Milyen jövő tervezhető egy olyan gazdasági és politikai környezetben, ahol a még meglévő vasútvonalakat is /úgy l8oo-2ooo km-nyi sinpárt/ a takarékosság jegyében meg kívánnak szüntetni. Milyen takarékosság az, amikor felélni akarák a jövőnket /direkt nem irtam, hogy közös jövőt/, boldogulásunkat.
/nem túl stiláris ennyit ismételni a "jövő" szót, de, ha igy folytatódnak dolgaink, nem csak nyelvtanilag lesz kérdéses/
Na, de vissza: "arccal a vasút felé!/
Kiknek, miért annyira szivügye a vasúti közlekedés elsorvasztása?
Azt állitják, hogy nem rentábilis, nem lehet inkább az, hogy nem ésszerű?
Hol van logika abban, ha valaki vonattal elindul valahonnan, de az nap már nem lehetséges visszaérkeznie. Abban sem látható semmiféle ésszerűség, hogy egyes vonalak megszüntetésével duplájára nő a menettávolság és ebből következően a menetidő is.
Nem vagyok vasúti szakember, talán éppen a laikus észjárásával teljesen magyarázhatatlannak találom a dolgot.
Ha a szakmaiság abban rejlik, hogy emberek tizezreinek a közlekedését lehetetlenitik el, akkor már értem!
Ne feledjük, a vidéki emberek ingázni kényszerülnek, de, ha a tervezett vasútvonal bezárások realizálódnak, ezek a munkások elveszitik kenyérkereseti lehetőségüket.
Az ő produktumuk nem hiányzik a magyar gazdaságól?
Olyan gazdag ez az ország, hogy megannyi munkanélküli segélyen élő ember országa leszünk, de akkor KI FIZETI A RÉVÉSZT?
