Klasszikusan úgy hangzik, ne élj vissza az erőfölényeddel. Később annyiban módosult a szentencia, hogy ne élj vissza azzal, hogy gyengébb vagy.
Tipikus példáját lehetett látni, hallani az Ország Házának plenáris ülésén a Kósa-Molnár adok-kapoknak.
Lebilincselő élmény volt a gyanútlan TV-nézőnek, amúgy állampolgárnak, hogyan képviselik a sorsát érintő, meghatározó kérdéseket.
Engem személy szerint egyáltalán nem foglalkoztat, hogy ki - milyen iskolát végzett el, ami érdekel az az, hogyan képviseli az én (a kis ember) érdekeimet, az életkörülményeimet érintő kérdéseket. (Az iskolai végzettségek kérdéskörét amúgy se firtassuk, ha eldobjuk a bumerángot, az mindig visszaérkezik jogos tulajdonosához.)
Ami pedig a hangvételt illeti, inkább illik - na nem is középcsoportos óvodások stílusához (nem kellene sértegetni az ártatlanul őszinte, a saját igazát védő , szókimondó "gyerekszáj" kicsinyeket), mint inkább valami jól fizetett, megtámogatni szükséges érdekcsoport szócsövéhez.
