Valahol egyszer olvastam, akinek humora van, az mindent tud, akinek nincs humora, az mindenre képes.

Néhány órával az óév és az újév találkozásától azt kívánom minden jóérzésű honfitársamnak, hogy humorral, derűvel, a jövőbe vetett hittel (még ha nem is egyszerű) nézzünk az elkövetkezendő idők elé.

Tudom nem könnyű, hiszen már értésünkre adták, hogy mimindennek az árát "szükséges" emelni a saját boldogulásunk érdekében.(?)

Úgyszólván mindennek, mert, ha az üzemanyag árak ilyen brutálisan nőnek, annak következményei kihatnak az életünk minden területére, nem csak azok számára, akik  közvetlenül tankolnak a töltőállomásokon, hanem azoknak is, akik naponta élelmiszert vásárolnak a boltokban, mert oda is el kell jutnia az árunak, amit a kereskedő nem tud, nem képes átvállalni, vagy ő is emel, vagy becsődöl.

Sorolhatnám még a kafetéria megadóztatását, a postai tarifaemeléseket, és amit még hirtelen követni sem lehet, de nem is ez a lényeg.

Lényeg, hogy nincsből hogyan lehet még tovább perkálni?

Móricz Zsigmond Hét krajcár műve jut az eszembe, amikor a mosószappan ára nincs együtt, pedig nagyon kellene, hogy az egyetlen kenyérkereső édesapa ingét a másnapi munkához tisztára lehessen mosni..  Elkezdődik a hosszas - vidámnak tűnő - krajcár hajsza , a legutolsót már az éppen odavetődő koldus adja, hogy kiteljen a szappan ára, de addigra már az is késő, mert lemegy a nap, a sötétben a világításhoz szükséges petróleum is hibádzik.

Itt már annyira tetőfokára hág a féktelen jókedv és hangulat, a szűnni nem tudó kacagás, hogy a mélyből még a vér is utat tör magának, mintegy beteljesítve az addigi erőfeszítéseket.

De hagyjuk a múlt szomorúságait, mindez már jó régen volt. Ilyenek manapság nem történhetnek meg velünk.

Kivánok minden tisztességes gondolkodású és életű embertársamnak olyan sorsot, ami- lyet saját maga és családja számára kiván, ezzel mindannyian jól járunk.