Mint afféle magyar honleány - élve társadalombizotsitási jogommal és lehetőségemmel - beutalást nyertem egy jóhírű fővárosi kórház urológuiai osztályára.
Itt példásan megkap mindenki azt, ami jár neki a betegség tipusának megfelelően, mint például beöntés, katéter, műtét deréktól lefelé történő érzéstelenítéssel, amit a hátgerinc csigolyájába kap, ettől azután deréktól lefelé teljes érzéketlenség, majd 24 órás mozdulatlan ágynyugalom.
Mondani sem kell, annak lejárta után az ember mindent be akar hozni, amit annak előtte természetesnek gondolt.
Így aztán irány az alagsor, ahol a kávé automata lakozik, némi fémpénz bedobálása után már folyik is kifelé a forró kapucsinó, amihez dukál egy lájtos cigi is. Mindezen élvezetek művelésére már az osztályhoz tartozó "dohányzásra kijelölt hely" feliratú nyitott terasz ad lehetőséget..
Persze az ember érez némi bűntudatot, főleg, amikor az üvegajtón át látja az orvosok közeledtét..
Mit lehet ilyenkor tenni?
Bakfisos zavarában , ahelyett, hogy szabadkozni kezdene, inkább tréfára veszi a dolgot. és így az orvosnak:
- már csak egy jó whyski hiányzik...
- ha hiányzik, ezen ne múljon.
csak követnem kell őt - gondolom, az orvosi szobába - ahol ez az akadály is eklhárul.
Ezek után már csak egy jó szex teszi fel a koronát az ügyre.
