A pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve, avagy jót teszek veled, ha belepusztulsz is! (Ez már a lájtosabb változat!)
Először elhitetik veled, hogy a mi kis országunk maga Amerika. Hova tovább maga a tejjel-mézzel folyó kánaán. Később, miután lépre mentél, vásároltál magadnak autót, házat, majd kis feleségeddel csináltatok egy heveynészet gazdasági számítást és úgy döntöttetek menni fog!
Azzal ugyan tisztában voltatok, hogy átmenetileg meg kell húzni a nadrágszíjat, de hát csak egyszer élünk. Kis lemondás árán ugyan, de hosszútávon megéri!
Aztán miért - miért nem (nem csupán a világgazdasági válságról van szó) beütött a krach!
Aránytalanul megnövekedtek törlesztő részleteid, már a munkahelyeden is rezeg a léc, rettegsz attól, hogy holnap téged tesznek lapátra.
Vígasztal - nem vígasztal, de a nyomorodból nagyon sokak profitálnak. Elárverezik a még teljesen ki nem fizetett házadat, autódat, de még hallgathatod a példabeszédeket is. Na ja, miért nem addig nyújtóztál ameddig a takard ér? Kinek a takarójáról beszélünk?
Én csak egyszerűen bíztam, hittem a csalfa szép szavaknak, de óriási árat kell fizetni az ígéretekért.
Nem baj! Lényeg hogy épülhet kaszinóváros. (az majd idecsábítja a befektetni vágyó izraeli tőkéseket.) Szárnyal a BKV, egyre olcsóbb és kultúráltabb lesz a közösségi közlekedé. Világszinvonalúvá válik az őssejtkutatás, de nap estig lehetne sorolni mindazon vívmányokat, amik méltán "öregbítik" kicsi országunk hírnevét.
