Nyilván, hogy nagy pofont kaptunk Szlovákiától, pontosabban Ficó úrtól, de próbáljunk pozitivan, tárgyilagosan mérlegelni.
Gyorsan tisztázzuk, ezt nem az államfő kapta, hanem mi, az ország, pontosabban az a megitélés, ami nem teljesen alaptalan.
Annak idején, amikor feldúlva értem haza az iskolából, mert az egyik osztálytársam va-lótlan dolgokat állitott rólam, ami nem volt igaz, anyukám azzal nyugtatott: rá se ránts, ne törődj vele, bolond lukból bolond szél fúj.
Ami pedig a bejelentés időpontja körüli huza-vonát illeti, szóbeli közlés csak úriemberek között érvényes. Ettől kezdve nincs miről beszélni.
Inkább azon tünődjünk el, miként tudnánk visszaszerezni nemzeti büszkeségünket, amit talán el sem veszitettünk, csak dolgozni kell rajta.
Ez persze nem azt jelenti, hogy a diplomácia minden eszközét ne kellene bevetni és a "nagy testvért" ne kellene tájékoztatni a történésekről, hiszen a különböző nemzetközi egyezményeket a SZMER sem tekintheti törvényen kívülinek, felrúghatónak.
Bár az Unió semmiféle jog- és hatáskörrel nem bír ebben a "családon belüli" kérdésben, de azért a szégyentáblára felteheti a vétkezőket.
