Nem tudok, nem akarok hinni a fülemnek, amikor rákapcsolok egy-egy hircsatornára, ahol olyan információkkal bombáznak, ami még a legrosszabb lidérces álmaimban sem fordulhat elő.
Azt várom, hogy végre felébredhessek. De csak álmodom, vergődök, verejtékezem.
Persze, megtehetném, hogy nem kapcsolok be rádiót, televizót, nem olvasok újságot, de ettől legfeljebb nyugisabb lennék, tájékozottabb biztosan nem.
Lenin annak idején azt mondta "A tudás hatalom!"
Ugyan mit tudnak, tudhatnak azok, akik országunk irányitására vállalkoztak? Valamit biztosan, amit mi nem tudhatunk!
Vállalkoztak, mert vállalkozók. De mire is vállalkoztak?
A mezőgazdaság, az ipar, a vasúthálózat, a közbiztonság, a szociális gondoskodás és még sorolhatnám ... elsorvasztására, a banki szféra és minden olyan támogatására, ami csak egy szűk réteg érdekeit szolgálja.
Eljátszom a gondolattal, mi lenne, ha például egyszer csak minden, az út árnyékos oldalán élő ember egyformán kezdene el gondolni.
Nem lenne orvos, ápoló, masiniszta, gazda, bolti eladó, tűzoltó, közrendőr, mentő, gyepmester, óvónő, tanár, de még reggelig sorolhatnám.
A pénz, a tőke csak egy élő, eleven, megújuló gazdaságot képes működtetni, a megszoritások csak kegyelemdöfésre képesek, alkalmasak!
