Jobb egy okos ellenség, mint egy buta barát.
Eszembe jut a Környezetvédelmi és Vízügyi miniszter úr abbéli nyilatkozata, miszerint a maga részéről mindent elkövet annak érdekében, hogy rávegye az átmeneti miniszterelnök urat arra, továbbra is vállalja tisztjét, mert nagyon jól tette a dolgát az ország megmentése érdekében. Még azzal a kinyilvánitott szándékkal is dacolva, hogy a vállalás csak az elárvult MSzP még hátralévő ciklusára vonatkozik.
Bár igaz, Bajnai Ur az élet nagyon sok területén megmérettette magát - több-kevesebb sikerrel - legalább is, ami a dolog kommunikációját illeti, mert saját bevallása szerint volt olyan is, amihez "nem értettek". (Lúzer azért még nem volt)
Fő az, hogy az ország gatyába rázásához ért!
Valószinűleg Szabó Imre miniszter úr ez iránt, emiatt oly elkötelezett, vagy csak arra gondol, hogy az ő regnálása szinte csak hetekben, néhány hónapban mérhető, ezt követően mennyire jól fog jönni egy sikeres üzletember befolyása, hogy ne kelljen a kigyózó sorok végén állnia a "munkanélküli hivatal" előtt.
Miért utaltam az okos ellenség és buta barát párhuzamára?
Az a példabeszéd jutott az eszembe, amikor a medve és az ember elhatározza, hogy vége az ellenségeskedésnek, barátságot, szövetséget kötnek egymással.
Az első közös erdei sétájukon, több órás barangolás után az ember igencsak elfáradt,gondolta, megpihen egy lombos fa árnyékában. Úgy is tett.
Ez alatt a medve féltőn őrizte az álmát, gondosan ügyelve háboritatlan nyugalmára.
Egyszer csak az ember homlokára rátelepedett egy légy, mire a medve - merő jószándékkal - mancsával halálos ütést mért a légyre az ember üstökén.
