Gondolatok

Muzsika a fülemnek az az egyre több napvilágra került visszaélést feltáró hír, vizsgálódás, ami belengi a magyar közéletet.

Szívesen látnám minél előbb, hogy a botrányoktól elhíresült "jókor - jó helyen" urak, úrhölgyek odaállnak ahhoz a virtuális asztalhoz, ahová kihelyezhetnék az őket meg nem illető, jogosulatlanul zsebretett pénzösszegeket.

Még az is lehet, hogy kiderülhetne, nem is olyan szegény a mi kis országunk.

Szerintem ők maguk is jobban járnának, mert vannak másként gondolkodók is és vélhetően ők vannak többen.

A jelenlegi egészségügyi miniszter teljes mellszélességgel kiált annak idején a Hospt Invest regnálása mellett.

Na és most mi a pálya? Adósság, csőd-csőd hátán. Miniszter úr, ha Ön beteg lesz, hová fordul? Nem kívánom - de gondoljon bele! Nem kellett volna ilyen szakmaiatlannak, arrogánsnak lenni.

Volt már Ön igazán beteg, pénznek híján. Ha nem, mert bizonyosan nem, akkor szabad egy kicsit empatikusnak lenni!!!

Mitől lesz a rendőrségnek százmilkája a nyomravezetőnek? Rendőr hiány, sovány fizetések.

Drága emlékű Hofi Géza elmélkedése jut eszembe, a nagy rangadó Doxáékkal. A csapat lézengett a pályán, mert nem érzett igazi motivációt a győzelemre.

A második félidőben Guszti bácsi igéretet tett a csapatnak: "Fiúk, Lesz pénz málnaszörpre - erre-arra!"

Puskás öcsi intett: fiúk mehetünk, lesz pénz!

Furcsa módon, mindenki a helyén volt, a gólfejes is célba, kapuba talált, és győzelemmel végződött a reménytelennek tűnő mérkőzés.

Ha ezt valaki meg tudja magyarázni?

Az akkor valódi motiváció volt!

Ma a száz milka milyen motiváció?

A rendőrségnek honnan van egyedül ennyi pénze, amikor arról beszélünk, hogy szegény az eklézsia, a pap maga harangoz?

Nem tudhatja mindenki ennek a latin mondásnak a magyar nyelvű jelentését. Tehát: "Én vagyok az út, az igazság és az élet" (A Budapesti Szent István Bazilika homlokzatán is olvasható)

Gondolom bárki, aki valamilyen szinten kapcsolatba került az egészségüggyel, tanult egyfelől orvosi latint, és, ha érintőlegesen is - irodalmi latint.

Nézzük csak:

"Én vagyok az út!" Merre hová visz az út? Kinek az útja? Az átlagember útja a teljes nihillbe, míg másoké a kánaánba.

"Az igazság" Ahol a hatalom, ott az igazság. Nem szorul kommentárra. (elnézést, akitől kell!)

"Az élet" Na ez már megérdemel egy kis polémiát. Kinek az élete? Az sem közömbös. Ha már ott tartunk, hogy az ellátásra szoruló rákos betegekkel úgy labdáznak, mint, ha valami spormérkőzésen lennénk.

Ne essék félreértés, nem az intézményt okolom első körben, hiszen ők nem politikusok. Szabad kapacitás mellett nem a körzetet, hanem a beteget kell nézni. Persze ehhez, az ellátáshoz szükséges anyagi forrásokat is mellé kell rendelni. De kinek?

Ez nem a kórház feladata! "központilag" nem működik a dolog?!

Megannyi állami pazarlás, - MÁV, BKV, Magán nyugdíjpénztár és még ki tudja mi minden amiről nem is tudunk, tudhatunk - az emberi életek előtti prioritást élveznek?

Nem meseországban, - hiszen az csak a mesében létezik - de, egy élhető  Magyarországon szeretnék lakni, egy jól működő államgépezettel, egészségesen élő gondolkodó emberek között. De ehhez a feltételeket is meg kellene teremteni, talán ezzel az egyre sokasodó ilyen-olyan támadásoknak is elejét lehetne venni.

De miért és kiknek nem ez az érdeke?

Most érkeztem a tűrőképességemnek arra a határára, hogy nem jut eszembe semmi vicces.

Csupa lehangoló, felháborító, bicskanyitogató következtetések! Épeszű - etikumra tekintet nélküli - ember ezeket a brutális támadásokat - kivégzéseket - el kell, hogy ítélje.

Miyen a közhangulat? Ki az, aki szítja? Sokkal inkább ennek kellene a nyomába eredni. Kinek kedvez? Valakinek bizonyosan!

Már azt sem tudom, hogyan lehet, szabad nevezi azon honpolgárainkat, akik velünk (magyarokkal) együtt élnek. Már az is bűn, ha cigányoknak mondjuk őket, az is, ha romáknak?

Tessék szépen tudomásul venni, hogy azonos mércékkel kellene mérni őket, DE AZONOS FELTÉTELEKKEL!

Azonos feltételekkel! Ha visszaélnek vele akkor ugyanúgy számonkérni! Ugyanúgy a magyart is  számonkérni!

Megélni csak becsületes munkából lehet! Fajra, nemre, korra, etnikumra való tekintet nélkül!

Ma ebben a dologban még vannak pótolni valók.

 Nekem az az érzésem. hogy ennek hiányában vannak azok a mesterséges hangulatkeltések (szörnyű áldozatok felmutatásával), amik megosztják az egészaégesen gondolgodók erkölcsi megitélését is, elterelve a figyelmet az ország súlyosabb, jelenleg kezeletlen dolgairól!

A pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve, avagy jót teszek veled, ha belepusztulsz is! (Ez már a lájtosabb változat!)

Először elhitetik veled, hogy a mi kis országunk maga Amerika. Hova tovább maga a tejjel-mézzel folyó kánaán. Később, miután lépre mentél, vásároltál magadnak autót, házat, majd kis feleségeddel csináltatok egy heveynészet gazdasági számítást és úgy döntöttetek menni fog!

Azzal ugyan tisztában voltatok, hogy átmenetileg meg kell húzni a nadrágszíjat, de hát csak egyszer élünk. Kis lemondás árán ugyan, de hosszútávon megéri!

Aztán miért - miért nem (nem csupán a világgazdasági válságról van szó) beütött a krach!

Aránytalanul megnövekedtek törlesztő részleteid, már a munkahelyeden is rezeg a léc, rettegsz attól, hogy holnap téged tesznek lapátra.

Vígasztal - nem vígasztal, de a nyomorodból nagyon sokak profitálnak. Elárverezik a még teljesen ki nem fizetett házadat, autódat, de még hallgathatod a példabeszédeket is. Na ja, miért nem addig nyújtóztál ameddig a takard ér? Kinek a takarójáról beszélünk?

Én csak egyszerűen bíztam, hittem a csalfa szép szavaknak, de óriási árat kell fizetni az ígéretekért.

Nem baj! Lényeg hogy épülhet kaszinóváros. (az majd idecsábítja a befektetni vágyó izraeli tőkéseket.) Szárnyal a BKV, egyre olcsóbb és kultúráltabb lesz a közösségi közlekedé. Világszinvonalúvá válik az őssejtkutatás, de nap estig lehetne sorolni mindazon vívmányokat, amik méltán "öregbítik" kicsi országunk hírnevét.

Eszembe jut az a régi vicc, amikor jószándékúan megsúgják az egyszeri embernek, hogy a felesége csalja a szódással.

Kétkedéssel fogadja az intelmet, azért mégis kivesz egy nap szabadságot, hogy meglesse a történéseket. Csakugyan, amikor a szódás elkiáltja a megszokott "Szódát, szódavizet" ... a jóember felmegy a negyedikre és ott időz egy keveset.

Emberünk utána somfordált és beigazolódni látta, amire figyelmeztették.

Másnap találkozva jóindulatúlag figyelmeztető barátjával bevallotta, hogy csakugyan igazat mondott.

- Na és mit csináltál? Elégtételt vettél?

- Mi az hogy! Lementem és kétszer jól ülepen rúgtam a lovát!

Ez a vicc azért jutott eszembe, mert hasonlóságot vélek felfedezni, hogy egyre több támadás, atrocitás éri a BKV dolgozókat.

A százmilliós, negyvenmilliós végkielégítéseket, ki tudja miért,  nem ők veszik fel. Ők csak végzik a dolgukat fagyban, kánikulában. A menetjegy áráról nem ők tehetnek, sőt még kényelmetlen formaruhákat is nekik kell elviselniük, amiből mások csak kaszálnak.

Nem értem miért címlap-sztori, ha egy pártelnök két hét vakációra utazik a saját törvényes feleségével, ha mindjárt a saját utazási költségén is, a saját barátjához mexikóba.

Én egyszerű ember lévén, ha meghívom magamhoz egy barátomat, rokonomat, természetesnek tartom, hogy a vendéglátás költségeit finanszírozom.

Hol van itt az újsághír?

Olyan divatos manapság mások zsebében kotorászni. Csúnya baleset lenne, ha egy sikeres pártelnöknek OTP kölcsönt kellene felvenni 2 repülőjegy kifizetéséhez, Különösen akkor, amikor nem titok, hogy a konkurens párt prominens képviselői milyen "állam-pénzeken" repkednek a világ egzotikus országaiba kétséges hivatalos ország-érdekből.

Ha nem tévedek nagyot, most még júliust írunk. Ebből következik, hogy Orbán Úr magára nézve is követendő elvárásnak tekinti, hogy augusztus hónapban már a munkára koncentráljon. Mindössze ezt várja el párttársaitól is. Ezt nevezik pártegységnek!

Szeptemberben kezdetét veszi az országgyűlési munka, nem elvárható legalább egy havi felkészülési  idő? A sebtében végzett, előkészületek nélküli "ide kapok - oda kapok" ténykedés nem vezet sehová. A magyar ember többet érdemel.

A mai magyar gazdasági és politikai történéseket látva, ki tudja miért gyermekkori kedvenc olvasmányaim jutnak az eszembe. Daidalosz és Ikarosz legendája a görög mitológiából, miszerint hiába óvta az atya a fiát, hogy közel merészkedjék a naphoz viasszal rögzített szárnyaival, mert az melegével megolvasztja. Ikarosz fittyethányva az intelemre, dacolt a veszéllyel, majd szárnyszegetten a mélybe hullt.

A szárnyak ihlették a gondolattársításomat. Szárnya van például a repülőgépnek, szárnya van a libának is. közös bennük, hogy repülnek, messzire repülnek! De vannak szárnyasok, akik időröl-időre hazatérnek!

Szollár Domokos Úr retorikai képességeivel semmi gond, hiszen ezt már korábban, mint MALÉV szóvívő is kitűnően bizonyította. Remekül domborít minden olyan ügyben, amikor kenyéradó gazdáját kell óvni a kívülről érkező gáncsoskodástól.

Úgy tűnik nem éri be kevéssel, hiszen üstökösként menetel a ranglétrán. Már azt is megengedheti megának, hogy kormányszóvívőként olya nyilatkozatokat is tegyen, hogy a szóvirágok között,- csak úgy " Gondolom én".

Hűha! Bajnai Úr, jobb ha vigyáz! Még utóbb felcserélődnek a szerepek. Nehogy a klasszikus mondás szerint keblein kígyót melengessen.

Bács Ferenc (színész)

Kékfényes Szabó (kriminológus)

Szabó Sándor (színész)

Rádai Imre (Színész)

Omega együttes (gyöngyhajú lány, petróleum lámpa)

Édesanyám, aki 1915. júniusában született, szerette volna megélni a század, azaz az ezredfordulót (2000). Sajnos nem sikerült, de talán jobb is Neki.

Elkötelzett volt az MSZMP iránt. Igaz ma már csak MSZP ~ a "munkás" szó hiányzik belőle. De nem csak a nevéből hiányzik, hanem a tartalmából is.

Miért?

Nem kell óriási nagy fantázia, miért hiányzik a munkás. Ezekre nincs nagy szükség, csak nézzük meg a gyár bezárásokat, régi - méltán nagyhírű - hungarikumok elsorvasztását.

Nem értem azt, hogy ez kinek jó? Milyen érdekek munkálnak a háttérben? Ha ezt valaki tudja, ugyan mondja már el, de olyan hangerővel, hogy mindenki Hallja, értse.

A kor nem érdem, hanem állapot. 63 évesnek lenni, szellemileg, fizikailag, isten ajándéka.

Ami érdem az, miként sáfárkodunk megszerzett bölcsességünkel. Oscar Wilde mondta: "nem az a baj ha valaki megöregszik, hanem az, ha nem öregszik meg."

Én mindössze 4 évvel vagyok ifjabb pártelnök asszonytól, de nem csinálok hiúsági kérdést a koromból. Nekem is van három unokám és nem akarom egyenként kitépni a haját senkinek.

Amit én szeretnék, az egészen más. nyugott, békés, élhető országot a jövő nemzedéknek.

Július 10-én a Napkelte TV-ben Kökény Mihály Úr akkorát domborított, hogy a saját pártja és támogatott minszterelnöke csapdájába esett.

Igen? Idősödik a társadalom, de ha Így folytatódik, akár ki is halhat.

"Ne szülj rabot te szűz, anya ne szoptass csecsemőt".

El kellene gondolkodni azon, hogy ki az, aki felelősen gondolkodik?

Az a nő, aki nem meri vállalni a gyermekáldást, mert nincs meg számára az a biztonságos környezet, ami örömtelivé teszi az anyaságot. Szűkülő szociális és társadalompolitikai lehetőségek, mert hogy kompenzálni kell az eltapsolt közpénzeket?

Miröl is beszél Kökény Úr? Nekem van három nagyszerű gyermekem, még ha nem is ebben a mostani társadalomban szocializálódtam, de Önt már ők fogják eltartani, bár a luxusigényeket lehet, hogy nem tudják kielégíteni, így azt javaslom, tanusítson némi önmérsékletet, dőljön hátra a foteljében és gondolkodjon el a saját jövőjéről.

Megtörtént dolgokat meg nem bánni a bölcsesség kezdete.

Persze ez az előre megfontolt gaztettekre nem érvényes, csak az előre nem látható hibás döntésekre.

Azon tűnődtem el a minap egy hír hallatán, hogy valyon miért lehet az, hogy egy lopásért, garázdaságért és hasonló stiklikért bevarrt polgártárs miért nem tűri meg maga mellett azt a másik rabot, aki gyermek-molesztálásért, súlyosabb esetben gyermekgyilkosságért élvezi az állam "vendégszeretetét"?

Ez már nála is kiveri a biztosítékot! Hiába a fekvőnyolcas, amit büntetésül szabtak, nem bocsánatos bűn.

De ne vegyünk ilyen brutális példákat. Katona József már jóval a rendszerváltás előtt adta a szájába Tiborcnak azt a felismerést Bánk bán hazatértével, hogy "ki száz és százezert rabol, bírája lészen annak, kit a szükség garast rabolni kényszerített".

Szerintem ez az idézet 195 év távlatából semmit nem veszített aktualitásából, csak a díszlet és a szereplők változtak, no meg a büntetés súlya, amennyiben nem "közszereplő" az illető.

A legnagyob őszinte elismerésem Karsai úrnak (Battonya polgármesterének). nem tudom miért, de olyan érzésem van, mint, ha Cervantes Don Quijote című regényét olvasnám. Értem alatta a szélmalom harcot és minden jószándékú erőfeszítését.

Természetesen csak bátorítani tudom és akarom, de úgy ne járjon, hogy a láncravert és általa kiszabadított foglyok kelekótyának nézik és kővel dobálják Őt és Sancho Panzát, no meg Baltazárt.

Na nem a battonyaiakra gondolok (mert ők tisztában vannak a valósággal), inkább a párttársaira, akik ma még kiközösítik, vagy egyszerűen csak viháncolnak rajta, és büntetni rendelik szembehelyezkedését. Ez demokrácia, vagy pártfegyelem?

Ha kicsit számít a véleményem, kívánok pici országunknak sok Karsait, mert egy fecske nem csinál nyarat.

Dulcinea del Toboso

Ki az aki a mai időben nyugdíjas? Minimum az 50-es években vagy annál korábban születettek. Mi még az akkori idők szerint szocializálódtunk. Alázattal tudomásul vesszük, hogy a megállapított nyugdíj az, amiből havonta meg kell élnünk. Egyszerű munkás emberek, nme túlságosan elkényeztetettek.

felháborít ugyanakkor az, hogy tejfölös-szájú, feltörekvő, milliárdos ifjú titánok mondják ki a tutit, mi az, ami jár, holott mi neveltük fel őket, járattuk iskolába, hogy azután a fejünkre nőjenek. Hogy is van ez?

Mondd, Te otthon érzed magad? mert egy idő óta én egy cseppet sem.

Már azt vizionálom, hogy ki tudja mennyi idő után meg sem fogom tudni kérdezni az utca emberétől, hogy "elnézést kérek, meg tudná mondani, hol van a Rottembiller utca?"

érzésem szerint ez a mi kis országunk már nem is a miénk. Nem tűnt fel senkinek?

A kérdés már csak az, hogy mind ez milyen érdekeket szolgál? Azok akik ehhez tapsolnak, hol fognak élni, ha eljön az igazság pillanata? Előre le van zsírozva a saját, a szűkebb és tágabb család sorsa?

Én például el tudnám képzelni - egyelőre név nélkül - a most oly nagy mellényű fontos elvtársak - pardon Urak - további regnálását.

Obama után szabadon: "volt egy álmom"

Sőt, nekem jelenleg csak álmaim vannak, s olykor még a postás is köszön.

Hol van az a joggal büszke nemzet, akit valaha a nemzetközi közvélemény is nagyra becsült? Most pedig közröhely tárgya vagyunk!

Még Ficó Úr is megvetéssel van irányunkban. Ez nem lehet komoly (egyelőre) ez kb. olyan, amikor a bolha köhög. azért valljuk be, ezért kőkeményen megdolgoztunk.

Én ugyan nem, de azok akik úgy gondolják, megmentenek bennünket, holott, ha annak idelyén etikusan állnak az országunk dolgaihoz, nem tartanánk itt!

Dúsgazdagon, teli hassal prédikálnak erkölcsről, megszorításról, lemondásról. Miről mondjunk le? Ne mondjunk le! A mi gyermekeink már remélhetőleg nem lesznek teli görcsel, gátlással, rajtunk is múlik.

Minden felelős állampolgár, ha forradalmat nem is képes csinálni ebben a rendőrállamban, de a saját gyermekeibe beleplántálni az igazat, a valót, s talán még az az idő is eljöhet, hogy minden fiú az anyjától kap levelet, hogy "Ne lőj fiam, mert én is ott leszek" (Várnai Zseni)