Gondolatok

Egyre inkább az az érzésem, hogy be van dobva a köztudatba olyan téma, amik sokak idegeit borzolják, sőt még ezek fel is vannak tupírozva, azzal csak más - lényegesen fontosabb - dolgokról igyekeznek elterelni a figyelmünket.

Gyanús etnikai - ki tudja miért, de kinyomozhatatlan - ügyek, ködösítések, de, ha ez még nem elég, akkor hát nemi hovatatozásokból kreált, felturbózott témák és az ezzel kapcsolatos "kabinet-kérdések".

Valyon nem lenne még ettől is fontosabb és figyelmet érdemlőbb kérdés az, hogy az új költségvetés megszorító intézkedései az emberek sokkal szélesebb tömegeit érintik és érdeklik és fogják olyan élethelyzetbe hozni (korra, nemre, etnikumra tekintet nélkül,) amihez képest kismiska, hogy engedélyezik -e az egy múlvára meglebegtetett hetero-demonstrációt. Egy év nagy idő, addig még sok víz lefolyik a Dunán!

Ki tudja miért, de már megint egy nem túl ízléses vicc jut az eszembe.

János bácsinak a kórházi ágyon közli a kezelőorvosa, hogy van egy jó és egy rossz híre számára.

Rossz hír, hogy a bal lábát amputálni kell, de sebaj, mert jó hír, hogy a szomszédos kórteremben lesz vevő a félpár papucsára.

A kórházak és egyáltalán az egészségügy többet költött és akar költeni a jövőben is, mint korábban? Reklamálni merészelnek a brutálisan lefaragott jövő évre tervezett megszorítások ellen. Nahát, micsoda tékozló gazdálkodás!

Csak azon csodálkozom, hogy akik a jelenlegi kormányzatban az egészségügy "szaktekintélyei", valaha gyakorló orvosok, de legalább is a szakma dolgaiban illetékes urak, úrhölgyek voltak.

Milyen érdekes, hogy aki elhagyja a kabinetet, azonnal más megvilágításban látja dolgokat, a történéseket. Úgy látszik, odafenn más a klíma, más szelek fújnak, és megint más a kendőzetlen valóság, nyilván valahogyan kommunikálni kell, illik a valótlanságot. (hogyan lesz a 25 milliárdos igény helyett 4,5 milliárdos könyöradomány.

Nem kellene kiskorúnak nézni az embereket, főleg, hogy zsinórban hallani olyan meghökkentő esetekről, hogy betegek halnak bele a kórházak rendezetlen hovatartozása miatti szervezetlenségek miatt.

Ami pedig a megnövekedett betegszámot illeti, kedves baloldali egészségügyért felelős hölgyek és urak, legalább Önöknek tudniuk kellene, hogy szép számmal vannak olyan betegségcsoportok, amik éppenséggel pszichés eredetűek (mint például a gyomorvérzés is), de sorolhatnám sokáig: a kettes tipusu cukorbetegség, ami egyebek közt táplálkozási hibák, hiányosságok, szívidegesség, különböző pszichoszomatikus tünetek,  majd ezek folyományai, depresszió, fóbiák kialakulása, legyengült immun-rendszer, ugyancsak a nem megfelelő életvitel, gyógyszer árak, amikre nem a pénz elvonások a gyógymód, hiszen ezek a rendellenességek nem a jólét jelei.

Az, hogy beteg a magyar társadalom egy nagyobbik része - fizikailag és mentálisan is - nem az egészségügyben tevőlegesen dolgozó orvosok, nővérek, ápolók sara.

Így aztán ki lehet bírni!

Kíváncsi lennék arra például, ha én közpénzeket tapsolnék el, nem keveset, és lesújtana rám a törvény szigora, mire számíthatnék?

Persze, hogy fikció. Eleve nem juthatnék közel a húsos fazékhoz. Az megint más, hogy élnék -e a lehetőséggel.

Nem biztos. Erre mondják azt, hogy erkölcs, empátia másokkal szemben, és egyáltalán.

Milyen hozzáállás, hogy egy olyan ember, aki az "állambácsi"vendégszeretét élvezi, vagyis főznek rá, mosnak rá, fűtik a zárkáját és így is néhány hónap alatt (úgy februártól) több milliót "keres és talál", holott már eddig is nagyon tudta élvezni az életet. (amiből csak egy van, de a többi embernek is)

Közpénzen utazgatott, világ ura volt, most egy kicsit visszafogottabban él, de ha ismét élvezheti a szabadságot, nem fog hiányt szenvedni semmiben, hiszen a pénze (?) a távollétében is fiall.

Nem arról volt szó, hogy a megszorító intézkedések mindenkinek fájni fognak? Vagy csak majdnem mindenkinek?

Na ja, az úr a pokolban is úr!

Megfigyelhető, hogy minden nagy családban van egy fekete bárány.

Fekete bárány, aki kilóg a sorból, nem fúj egy követ a "mértékadó"  normák álszent  képviselőivel, észre veszi a fonákságokat, ezeknek még hangot is ad. Teszi ezt még annak  ellenére is, hogy kritikai észrevételeket kap. (enyhén szólva)

- Magukat ide beengedik? Nem érdemlik meg!

Mindezt teszi teliszájjal, az ingyen pogácsa majszolása közben,    vagy

egy olyan szaktekintély, aki már a saját pártja számára is túl lőtt a célon , hiteltelen és arrogáns (a többi viseltes dolgairól nem is beszélve).

Nem szólva arról, azokról a végeláthatatlan ügyekről, amik rendre kiderülnek.

Kérdés az, ki az, aki rosszra gondol, vagy ki az, aki mindezt elköveti?

Ma már közhely, hogy az igazság fáj, nem csak a megszoritáok.

A különbség a kettő között, hogy átgondolatlan, hebehurgya (vagy nagyon is átgondolt  -nem a magyar emberek érdekeit szolgáló) megszorítások most nekünk fájnak, az igazság pedig -remélhetőleg - azoknak fog fájni, akik (lásd: Sukoró), akik kőkeményen megdolgoztak érte.

Az IMF aktuális vizsgálódása a következő évi költségvetésünkkel kapcsolatban azt a következtetést vonta le, hogy egyfelől kockázatos, másfelől kevés.

Mit is jelent ez? - Úgy nem jó, ahogy van!

Kockázatos, mert olyan elvonási módszerekhez nyúl, ami társadalmi felháborodást okozhat, sőt  fog okozni, aminek jelei már mutatkoznak is.

Másfelől nem elég, mert akkora a hiány, hogy annak mérséklésére tett törekvések a tervezett sanyargatások árán sem megvalósithatóak.

Na, akkor mi a pálya?

Nem onnan kellene elvenni, ahol már amúgy sincs, inkább onnan, ahonnan számolatlanul  folyik ki a pénz. (Meg merem kockáztatni, hogy ez nem csak a BKV, bár jelenleg erre van kihegyezve a téma, mert addig sem gondolkodunk más dolgokról)

A kis emberek, a ma még dolgozó emberek, a rászorultak - köztük gyerekek, nyugdíjas öregek, gyámoltalanok, sérültek -, akik nem tehetnek mindazon anomáliákról, amik ide juttatták a mi országunkat. Hangsúlyozom a mi országunkat.!!!

Már megint egy cseppet sem "vicces vicc" jut az eszembe, amikor Weisz Úr panaszkodik, hogy mennyire nem megy az üzlete, mert egy idő óta csak deficitet termel.

Jó, jó, de akkor miből él, hát abból, hogy szombat, vasárnap zárva tart!

Valószínűleg ennek reményében jött létre az a találkozó Szécsényben, ami a sorozatos fiaskó feloldására volt hivatva.

Érzésem szerint már eleve komolytalan ötlet volt azok után , hogy a szlovák fél jóelőre  kinyilvánította, hogy a nyelvtörvényről és a révkomáromi inzultusról nem hajlandó tárgyalni.

Na és ... mi történt?  Költői a kérdés  Illetve ennél egy kicsit mégis több. Szerintem erkölcsileg  ismét alul maradtunk. Ezért nem kellett volna annyira ágaskodnunk.

Az esetről ismét egy vicc jut az eszembe.

Az egyszeri koma összeverve megy haza az ivóból, mire a fia megkérdi.

- Ki tette így csúffá idesapám, na menjünk vissza, osztán jaj!

A kocsmában a gyerek megkérdezi: "ki volt az, aki megverte az apámat?

Egy tagbaszakadt ipse feláll az asztaltól és így: "én vótam, mé baj?"

- Na most próbálja megütni!

Mire a tagbaszakadt lezavar egy nagy maflást az öregnek.

- Fogadjunk, még egyszer nem meri megütni!

Mire a tagbaszakadt újra bepancsol egyet a papának.

No, tünjünk el innen idesapám, mert itt magát hülyére verik."

Tűz üt ki a békésen együtt élő állatkák szigetén. Mindenki menekül, ahogy arra képes.  A teknősök oroszlán részt vállalnak a mentésben, páncél hátukon  menekitik a szemközti szigetre azokat, akik nem tudnak úszni.

A tarantula pók türelmetlenül követelőzik, hogy vele mi lesz?

Téged nem viszünk át, mert megcsipted a nagyszüleinket, a szüleinket  és a halálos mérgeddel  elpusztitottad őket.

Tudom, nem volt szép tőlem, de már mindent megbántam, csak vigyél át!

Na jó, ülj a hátamra!

A túlpartra érve a tarantula belecsíp a teknősbe.

Nem ezt ígérted, azt mondtad, hogy megbántad, amit korábban elkövettél, akkor miért tetted?

Mert én egy ilyen gonosz, számító tarantula pók vagyok!

Bár egy korábbi blog bejegyzésemben kifejtettem szerény meglátásomat a homoszexuális felvonulás körüli anomáliákról, most nem is konkrétan  ebbéli véleményem, inkább a kapcsolódó társadalmi támogatottság, vagy éppen ellenállás az, ami foglalkoztat.

Amikor ilyen ramaty gazdasági, morális és lelki állapotban van az ország, már csak erre éhes a lakosság apraja-nagyja.

Apropó, nagyja. Hát igen, amikor olyan illusztris személyiség is - feleségestől - megtiszteli a menetet, aki még nem régen a nép nagy vezére volt, most azt deklarálja jelenlétével, hogy kis hazánkban mindenki nyíltan vállalhatja másságát, elfogadott a homoszexualitás, a munkanélküliség, a szegénység, a kilakoltatás és minden, amit valaha inkább titkolni igyekeztek az emberek, bár egyikről sem ők maguk tehetnek.

Az is lehet, hogy a jogar áttestálása miatt felveti a szabadidő?

Hát igen, aki közszerepléshez szokott, nehezen tud átállni egy másik életformára. Jobb híján melegfelvonulásra jár.

Arra azért kíváncsi lennék, hogy a társadalom különböző leszakadt rétegei által szervezett  demonstrációkat is "kitüntetné" jelenlétével?

Ami momentán mégis jobban érdekelne az az, hogy ilyen megszorítások közepette éppen egy ilyen karnevál rendőri biztosítása, amire feltétlenül ki kell szorítani a költségvetésből?

Az sem elhanyagolható szempont, hogy a főváros szívében beáll a forgalom, aki nem parádézni akar, hanem inkább a munkahelyét szeretné megközelíteni, de bármilyen más, akár családi, baráti kapcsolatait szeretné ápolni hétvége lévén, az magára vessen! Ha történetesen nem "más" hajlamú a főnöke, nem biztos, hogy tolerálja a kifogásokat.

Ha már mindenképpen ilyen elfogadónak kell lennünk említett embertársaink iránt, nem lenne praktikusabb olyan helyszínt kijelölni és engedélyezni a számukra, ahol a nagyobbik többség köreit, a közerkölcsöt nem sértik?

Jobb egy okos ellenség, mint egy buta barát.

Eszembe jut a Környezetvédelmi és Vízügyi miniszter úr abbéli nyilatkozata, miszerint a maga részéről mindent elkövet annak érdekében, hogy rávegye az átmeneti miniszterelnök urat arra, továbbra is vállalja tisztjét, mert nagyon jól tette a dolgát az ország megmentése érdekében. Még azzal a kinyilvánitott szándékkal is dacolva, hogy a vállalás csak az elárvult MSzP még hátralévő ciklusára vonatkozik.

Bár igaz, Bajnai Ur az élet nagyon sok területén megmérettette magát - több-kevesebb sikerrel - legalább is, ami a dolog kommunikációját illeti, mert saját bevallása szerint volt olyan is, amihez "nem értettek". (Lúzer azért még nem volt)

Fő az, hogy az ország gatyába rázásához ért!

Valószinűleg Szabó Imre miniszter úr ez iránt, emiatt oly elkötelezett, vagy csak arra gondol, hogy az ő regnálása szinte csak hetekben, néhány hónapban mérhető, ezt követően mennyire jól fog jönni egy sikeres üzletember befolyása, hogy ne kelljen a kigyózó sorok végén állnia a "munkanélküli hivatal" előtt.

Miért utaltam az okos ellenség és buta barát párhuzamára?

Az a példabeszéd jutott az eszembe, amikor a medve és az ember elhatározza, hogy vége az ellenségeskedésnek, barátságot, szövetséget kötnek egymással.

Az első közös erdei sétájukon, több órás barangolás után az ember igencsak elfáradt,gondolta, megpihen egy lombos fa árnyékában. Úgy is tett.

Ez alatt a medve féltőn őrizte az álmát, gondosan ügyelve háboritatlan nyugalmára.

Egyszer csak az ember homlokára rátelepedett egy légy, mire a medve - merő jószándékkal - mancsával halálos ütést mért a légyre az ember üstökén.

Nagyszerű dolog a sajtószabadság, ami az én fogalmaim szerint azt kellene, hogy jelentse, hogy a valóságos eseményeket, amennyire lehet objektiven, kendőzetlenül lehessen  a széles nyilvánosság elé tárni úgy, legalább is, ami nemzetgazdasági szempontból publikus, hogy az a valóságos helyzetet, eseményeket tükrözze.

Ez vonatkozik az irott és elektrónikus sajtóra egyaránt.

Ezzel szemben azt látom, legyen az napilap, akár hetente megjelenő újság, vagy TV-csatorna, mind-mind a saját irányultsága szerinti tálalásban közli a történéseket és kommentálja az esményeket.

Ha valaki, aki veszi magának a fáradságot és a tárgyszerűség kedvéért  belekukkant mindkettőbe (hallgattassék meg a másik fél is) egészen egyszerűen előbb-utóbb tudathasadásban fog szenvedni.

Azt már kifürkésztem, hogy melyik lapot tutira nem fogom megvenni a jövőben és melyik csatornára nem leszek kiváncsi, hiszen ez jogos önvédelem.

Azon viszont érdemes lenne elgondolkodni az újságiró uraknak, hölgyeknek, hogy amit képviselnek az egy küldetés, ez a misszió roppant felelősség, a szenzáció hajhászás  valószinű olvasottabbá teszi a lapjukat, de hitelesebbé semmiképpen nem.

Az a vicc jut az eszembe, amikor egy paparazzo  kifigyeli, amikor a túlvilágon Hannibál, Nagy Sándor és Napóleon TV közvetitésben nézi a Moszkvából sugárzott katonai parádét. Lenyűgözve figyelik, mennyit változott a világ.

Hannibál nem tudja leplezni meglepetését, majd igy: "Srácok, ha ilyen gyalogságom lett volna annak idején, biztos, hogy megnyertem volna a háborút!"

Mire Nagy Sándor: "Nekem, ha ilyen tüzérségem van, nem kétséges a csata kimenetele!"

Napóleon lemondóan megszólal: "Ez mind semmi, ha ilyen sajtóm lett volna, sosem tudják meg, hogy kikaptam Waterlónál!"

Ugyan ma már diesel mozdonyok vannak, de meddig vannak?

Egy fővárosi ember legfeljebb akkor fog szembesülni a tervezett intézedések hatásával, ha jól megérdemelt nyári szabadságát (ha még egyáltalán van munkája) szeretné távol a metropolisztól eltölteni.

Ezzel szemben vannak szép számmal olyan vidéki emberek, akik naponta ingázni kénytelenek, mert a saját településükön nincs munkalehetőség.

Már ez önmagában nem jó, ezt már korábban kellett volna átgondoltan, ésszerűen kezelni.

Azonban beszéljünk a máról, a jövőről.

Milyen jövő tervezhető egy olyan gazdasági és politikai környezetben, ahol a még meglévő vasútvonalakat is /úgy l8oo-2ooo km-nyi sinpárt/ a takarékosság jegyében meg kívánnak szüntetni. Milyen takarékosság az, amikor felélni akarák a jövőnket /direkt nem irtam, hogy közös jövőt/, boldogulásunkat.

/nem túl stiláris ennyit ismételni a "jövő" szót, de, ha igy folytatódnak dolgaink, nem csak nyelvtanilag lesz kérdéses/

Na, de vissza: "arccal a vasút felé!/

Kiknek, miért annyira szivügye a vasúti közlekedés elsorvasztása?

Azt állitják, hogy nem rentábilis, nem lehet inkább az, hogy nem ésszerű?

Hol van logika abban, ha valaki vonattal elindul valahonnan, de az nap már nem lehetséges visszaérkeznie. Abban sem látható semmiféle ésszerűség, hogy egyes vonalak megszüntetésével duplájára nő a menettávolság és ebből következően a menetidő is.

Nem vagyok vasúti szakember, talán éppen a laikus észjárásával teljesen magyarázhatatlannak találom a dolgot.

Ha a szakmaiság abban rejlik, hogy emberek tizezreinek a közlekedését lehetetlenitik el, akkor már értem!

Ne feledjük, a vidéki emberek ingázni kényszerülnek, de, ha a tervezett vasútvonal bezárások realizálódnak, ezek a munkások elveszitik kenyérkereseti lehetőségüket.

Az ő produktumuk nem hiányzik a magyar gazdaságól?

Olyan gazdag ez az ország, hogy megannyi munkanélküli segélyen élő ember országa leszünk, de akkor KI FIZETI A RÉVÉSZT?

Mekkora találmány lenne, ha angol mintára, miszerint London nyugati részén kineveztek egy parkot, ahol szabadon lehet véleményt nyilvánitani, tombolni, vircsaftolni, - nekünk is lehetne egy ilyen parkunk.

Látom lelki szemeimmel, ahogy özönlenének az ilyen-olyan demonstrálók, mint például a homoszexuálisok, a bőrfejűek, a hangosan tüsszentők, a copfosok, a rövid- és távollátók és minden féle náció.

Gondoljunk csak bele:

A dugókat, kátyukat, csőtöréseket, útlezárásokat, metró épitéseket, hid felújitásokat  a dolog természeténél fogva nem lehetne odaküldeni, de az összes többit igen.

Nem tudom Londonban pontosan hogyan működik a dolog, de a hazai adaptációt úgy képzelném el, hogy a bejáratnál lenne egy persely, ahová x összeget kellene elhelyezni, ami fedezné az esetleges kártételeket, mint pl. kuka felgyújtás, padok megrongálása, gyepesités korrekciója, szemétszállitás, rosszullét esetén a mentők költségei, de fedezné  a gyermek- és kerékpár megőrzés díját is.

Amennyiben nem történik semmi extra, a befizetett kaució visszajárna.

Az egészet természetesen nem sűrűn lakott helyen képzelném el, mert lehet, hogy a nagy többség nem túlságosan lenne kiváncsi a bulira.

Értetlenül állok az előtt a hir előtt, amit Székely Úr meglebegtetett, tudni illik, ha újabb pénz kivonás történik az egészségügyből, akkor lemond.

Első nekifutásra nem tudtam értelmezni döntését. Miniszter Úr valószinűleg tudja, hiszen orvosi latin kifejezés, mit jelent az a szó, hogy retardált.

Mindössze erről lehet szó? vagy ez a kormányzati szándék már nála is kiverte a biztositékot?

Ilyen poszton valóban nem szerencsés "későn érőnek" lenni. Persze elődje, aki üzleti alapokra akarta terelni a szakmát, az sem volt semmi.

Arról aztán már már végképp nem beszélve, hogy miért ennyire beteg  a magyar társadalom. Na, ez már igazán túl ér az egészségügy berkein.

Tegyük fel, Székely Úr valóban lemond, na és akkor mi van?

Kronológiailag nézzük meg, úgy az utóbbi években kik voltak a szakma prominens képviselői?

Már alapból kérdés, szabadna -e átjáróházat csinálni egy ilyen fontos területen?

Elgondolkodtató az is, ha valaki feláll a bársonyszékből, azonnal más megvilágitásban látja a világot, avagy az egészségügy helyzetét, megitélését a való világban praktizálva. Ezekben a bordó fotelekben valami mágikus erő lehet.

Rácz Úr utódjának legfontosabb ténykedése, a betegek értéktárgyainak védelmében - kötelező érvényű trezor beszerzés kikényszeritése a kórházaktól. (Na Döbrögi erre varrjál gombot!)

Nem egyszerűbb lett volna annak tudatositása, hogy a beteg a kórházba a gyógyulás reményében érkezik, és nem a legújabb ékszer költeményeinek felvonultatására. A pénztárcáját pedig nyugodtan teheti a párnája alá, vagy megkérheti betegtársait, hogy figyeljenek, amig vizsgálatokra, vagy éppen a fürdőbe megy.

A besurranó tolvaj nem valószinű, hogy a beteg félig megfejtett rejtvény-füzetét, vagy a felbontott dobozos üditő italát szándékozik megfújni. A kórházi kosztot aztán végképp nem.

Arra minden esetre jó volt ez a kolosszális ötlet, hogy a kórházak amúgy is aggasztó anyagi helyzetét tovább rontsa, mélyitse.

Vagy ez is a reform intézkedések egyike volt?

Akárki is lesz, vagy marad az egészségügyi miniszter, egy kicsivel több empátiát, pénzt és szakmaiságot vár el tőle az ország honpolgára.

Ebben a kérdésben vagy nagyon komoly megitélési problémák vannak, vagy egyszerűen csak figyelemelterelésről van szó. Tartok tőle, hogy ez utóbbi. Miért?

Megkérdezném, miért van az, hogy a homoszexuálisok nyiltan, legitim módon ismét parádézhatnak a főváros utcáin?

Vagyok annyira toleráns, hogy elfogadom, megértem, vannak olyan emberek, akik eltérnek a megszokott, természetes párkapcsolati formáktól. Ez megfigyelhető még az állatvilágban is Ez a rendellenesség a génekben lakik. De ezzel miért kell kérkedni?

Annak idején azt is elitéltem, amikor különböző nagynevű fürdőkben megverték azokat, akikről vélelmezhető volt, hogy ilyen irányultságúak.

Már megint átestünk a ló másik oldalára. A magyar ló, nincsen háta, csak jobb és bal oldala.

Ami pedig a nagy többség felháborodását illeti az ilyen nyilt, arrogáns és obszcén felvonulással kapcsolatban, teljesen jogos!

Egy biztos, az adott időpontban nagy ivben elkerülöm az Andrássy  utat, mert az unokáimnak nem tudnám elmagyarázni, hogy a maskarába öltözött, kifestett bácsik és nénik nem farsangot ünnepelnek, hanem valami egészen mást!!!

Nem szívesen, de még egyszer nézzük, miről is van szó? Lehet szépíteni utólag a magyar államfő révkomáromi látogatásának fiaskóját és azt az indokot, hogy az érkezése nem volt kellően előkészítve.

Kinek a részéről nem volt kellően előkészítve? Bár nem hivatalos látogatás lett volna, mivel protokoláris partnere előre jelezte, hogy a tervezett szoboravatás időpontjában szabadságát tölti.

Már ez is ellent mond annak az állításnak, hogy nem tudtak hivatalosan a magyar szándékról. Azt, hogy Sólyom Úr piros szőnyeget, virágesőt és fehér ruhás lányokat igényelt volna látogatásakor, kötve hiszem.

Nem tudok, nem akarok hinni a fülemnek, amikor rákapcsolok egy-egy hircsatornára, ahol olyan információkkal bombáznak, ami még a legrosszabb lidérces álmaimban sem fordulhat elő.

Azt várom, hogy végre felébredhessek. De csak álmodom, vergődök, verejtékezem.

Persze, megtehetném, hogy nem kapcsolok be rádiót, televizót, nem olvasok újságot, de ettől legfeljebb nyugisabb lennék, tájékozottabb biztosan nem.

Lenin annak idején azt mondta "A tudás hatalom!"

Ugyan mit tudnak, tudhatnak azok, akik országunk irányitására vállalkoztak? Valamit biztosan, amit mi nem tudhatunk!

Vállalkoztak, mert vállalkozók. De mire is vállalkoztak?

A mezőgazdaság, az ipar, a vasúthálózat, a közbiztonság, a szociális gondoskodás  és még sorolhatnám ... elsorvasztására, a banki szféra és minden olyan támogatására, ami csak egy szűk réteg érdekeit szolgálja.

Eljátszom a gondolattal, mi lenne, ha például egyszer csak minden, az út árnyékos oldalán élő ember egyformán kezdene el gondolni.

Nem lenne orvos, ápoló, masiniszta, gazda, bolti eladó, tűzoltó, közrendőr, mentő, gyepmester, óvónő, tanár, de még reggelig sorolhatnám.

A pénz, a tőke csak egy élő, eleven, megújuló gazdaságot képes működtetni, a megszoritások csak kegyelemdöfésre képesek, alkalmasak!

Isten látja lelkem, nem vagyok irigy. Mégis kiváncsi lennék arra, miként lehet az, hogy  mig az egyik honfitársunk még a sitten is 25o rugót keres (holott teljes kosztja, kvártélya megvan, télen még fűteni is fognak rá) , mig a másik még a jogos fizetését, járandóságát sem kapja meg hónapról-hónapa. Igy aztán a havi kötelező fizetni valóit nem tudja teljesiteni.

Sem a bankok, sem a szolgáltatók nem kiváncsiak semminemű magyarázkodásra, megjavulási igéretre.

Tudjuk a szlogent: adós fizess, beteg nyögj!

H.Gy. - bár nem kiskorú, de személyiségi jogai vannak.

Milyen joga van annak, aki a családjával együtt az utcára kényszerül, de legalább is gyalázatos, megalázó életkörülmények közé, szétzilálódnak életek, emberi kapcsolatok,mélyül a válság, vele együtt  párhuzamosan a megélhetési bűnözés és még lehetne sorolni.

Nem kell filozófusnak lenni, hogy felfogjuk az ok és okozati összefüggéseket.

Jó lenne, ha megvilágosodnának a "válság" (?) érintett szereplői is.

Ezt a fogalmat nem igazán értem. Mi is az a mentelmi jog

Kitől, mitől kell bárkit is menteni, védelmezni?

Bárki bármilyen törvényellenes dolgot követ el szándékosan, vagy szándéka ellenére, felelnie kell érte! Nyilván mérlegelés kérdése. Na nem olyan értelemben, hogy politikus-e vagy civil.

Ha jól belegondolunk, a politikusok a mi bizalmunkat kell, hogy élvezzék, s mint ilyen, jó példával kell szolgáljanak irányunkba. Ezzel szemben mentelmi jog illeti meg őket ha stiklit követnek el?

Vannak ugyan olyan honatyák, akik adott esetben lemondanak ezen privilégiumukról, kiváltságukról, de ez a tényen nem sokat változtat.

Ha rajtam állna, nem egyenlő mércével mérném a kiszabható büntetést politikus és egyszerű munkás állampolgár között, hanem elkülöniteném. Mindenki fantáziájára bizom, hogy kinek a javára, avagy rovására.

Nekem mindíg mindenről eszembe jut valami. Ezt hivják asszociációnak.

Most éppen arra gondolattársitok, amikor tizenéves koromban tagja voltam egy fizikai üzem szocialista brigádjának. Brigád felajánlás volt, hogy benevezünk egy olyan vetélkedőre, amiben az általános műveltség volt hivatva tesztelni.

Nekem jutott - testhezállóan - a magyar nyelv és irodalom témaköre.. Még azt is megsúgták, hogy egyebek között fő helyen Illyés Gyula kora, munkássága, hitvallása lesz a központi helyen.

Nyilvánvalóan belevetettem magam a dolgok sűrűjébe: könyvtárak, lexikonok és egyéb forrásmunkák böngészése volt a dolgom.

Illyés életútját tanulmányozva jutottam el az avantgard nevű irodalmi és képzőművészeti irányzathoz, amit a párizsi Sorbonon sajátitott el.

Lényege a szándékolt homályosság, bár a mai értelmező szótárak merész újitásokról definiálnak.  /az irodalomban jártasak tudják miről beszélek/

A kérdés nem is ez.  A szó arról van, hogy a mai politikai közélet, mint ha a magáévá tette volna ezt az irányzatot.

Emlékszem, nyelvtan órán, amikor tollbamondást kellett irnunk, - bár jó helyesiró  voltam, de voltak olyan szavak, amiknek az irásmódja fejtörést okozott. Ilyenkor leirtam  úgy, ahogy gondoltam, de a kritikus helyen az ujjammal elmaszatoltam a tintát, hogy ne legyen kivehető a szó.

Csaltam, konspiráltam ahelyett, hogy bevállaltam volna az érte járó hibapontot. Legalább megtanulhattam volna a megfelelő irásmódot.

Változnak az idők.

Ezt ma egy kicsit lájtosabban maszatolásnak nevezik, igaz, ezt komoly felnőttek játszák.

Vezetőink állása bizalmi állás, amivel élni lehet, de visszaélni nem lenne szabad!!! 

Egy kedvenc emberem kezdte ezzel: "a közpénzeket vödörrel öntik ki." /BKV, stb./

Helyesebben: vederrel zsebekbe bele mentettek el stekszeket nem keveset, - nem elesett, gyenge embereknek- ezzel szemben egyes fejeseknek, nejeknek, vejeknek, menyeknek, gyerekeknek, egyebeknek. Persze!!!

Nem lehetetlen, mert nem csentek eleget, ellenben

                                 való igaz!

Ha rajtam állna, politikusoknak életükben egyáltalán nem osztanék kitüntetést. ott a busás fizetésük és a korlátlan lehetőségeik.

A politika mindig napjaink történése, amit az adott időben nem feltétlenül lehet elfogulatlanul megitélni. lehet különböző nézőpontból, pártállástól függően, de mindig szubjektiven.

Attól függően lehet birálat tárgya, ki hová tartozik, kivel szimpatizál, ilyetén további konfrontáció tárgyát képezheti, sőt képezi is.

Bizzuk ezt történelmi távlatokra, bár akkor már posztomusz dijról beszélhetünk.

Ha úgy vesszük, szentté, vagy bloldoggá sem életükben nyilvánitottak még senkit, bár az is igaz, hogy ezért a cimért valamivel többet kell tenni, mkint amit a mai nagyjaink eddig tettek.

Nyilván, hogy nagy pofont kaptunk Szlovákiától, pontosabban Ficó úrtól, de próbáljunk pozitivan, tárgyilagosan mérlegelni.

Gyorsan tisztázzuk, ezt nem az államfő kapta, hanem mi, az ország, pontosabban az a megitélés, ami nem teljesen alaptalan.

Annak idején, amikor feldúlva értem haza az iskolából, mert az egyik osztálytársam va-lótlan dolgokat állitott rólam, ami nem volt igaz, anyukám azzal nyugtatott: rá se ránts, ne törődj vele, bolond lukból bolond szél fúj.

Ami pedig a bejelentés időpontja körüli huza-vonát illeti, szóbeli közlés csak úriemberek között érvényes. Ettől kezdve nincs miről beszélni.

Inkább azon tünődjünk el, miként tudnánk visszaszerezni nemzeti büszkeségünket, amit talán el sem veszitettünk, csak dolgozni kell rajta.

Ez persze nem azt jelenti, hogy a diplomácia minden eszközét ne kellene bevetni és a "nagy testvért" ne kellene tájékoztatni a történésekről, hiszen a különböző nemzetközi egyezményeket a SZMER sem tekintheti törvényen kívülinek, felrúghatónak.

Bár az Unió semmiféle jog- és hatáskörrel nem bír ebben a "családon belüli" kérdésben, de azért a szégyentáblára felteheti a vétkezőket.

Avagy fél vesét az adósságrendezésért.

Persze, hogy morbid. Mert mi lenne, ha mindenki, aki kilátástalan heyzetbe kerül (amit ugyan nem saját maga idézett elő), csak úgy megcsonkíttatná magát?

30 évesen, egészségesen, milyen lelkiállapotban lehet az az asszony aki ilyen elhatározásra jut? Ráadásul még mehet államkosztra is.

Egyszerűbb, ha bevesz a kiosztogatott ciántablettákból egyet (Kunce után szabadon, mert, hogy depressziós nép, nemzet vagyunk).

Akkor viszont sem vese, sem adósságrendezés, sem dutyi. Nem lenne jobb egy emberi kompromisszumos megoldás?

Fantasztikusan bölcs, tömör  intelem mindazokhoz, akik ide juttatták a magyar egészségügyet.

Különösen, ha már olyan tiszteletre méltó ember száját hagyja el, aki valaha azoknak volt a tanácsadója, akiknek "köszönhető" a már-már teljes összeomlás. Persze Repa Úr sem ilyen lovat akart.

A napkelte műsorában pártelnök asszony a tőle megszokott csacsogó stílusban maga ismerte el, hogy a szívinkfartust elszenvedő ember nem mindegy melyik kórházba kerül.

Ez már igazán nem szorul kommentárra! Úgylátszik nálunk ezt nevezik egészségügyi reformnak.

Tartja a mondás, de nekem már oly mindegy.

Addig azért szeretnék kitartani, amíg kiderülnek azok a fonákságok, visszaélések, fosztogatások, kijátszások, amik idáig sodorták az országunkat. Kik voltak, honnan jöttek, mit akartak és hová tartanak? A számonkérést bölcs, higgadt, ám példás, következetes és törvényes felelősségre vonás formájában vízionálom.

Magam a nagy - fényes nemzedékhez tartozom, ami az életkoromat illeti, sok furcsaságot megéltünk, ha kellett lázadtunk (na nem úgy), ha kellett megértéssel viseltettünk, de folyamatosan megvezettek bennünket.

Jó lenne már kis megnyugvás gyermekeink, unokáink érdekében, legalább nekik ne kelljen skizofrén társadalomban élniük.