Nagyszerű dolog a sajtószabadság, ami az én fogalmaim szerint azt kellene, hogy jelentse, hogy a valóságos eseményeket, amennyire lehet objektiven, kendőzetlenül lehessen a széles nyilvánosság elé tárni úgy, legalább is, ami nemzetgazdasági szempontból publikus, hogy az a valóságos helyzetet, eseményeket tükrözze.
Ez vonatkozik az irott és elektrónikus sajtóra egyaránt.
Ezzel szemben azt látom, legyen az napilap, akár hetente megjelenő újság, vagy TV-csatorna, mind-mind a saját irányultsága szerinti tálalásban közli a történéseket és kommentálja az esményeket.
Ha valaki, aki veszi magának a fáradságot és a tárgyszerűség kedvéért belekukkant mindkettőbe (hallgattassék meg a másik fél is) egészen egyszerűen előbb-utóbb tudathasadásban fog szenvedni.
Azt már kifürkésztem, hogy melyik lapot tutira nem fogom megvenni a jövőben és melyik csatornára nem leszek kiváncsi, hiszen ez jogos önvédelem.
Azon viszont érdemes lenne elgondolkodni az újságiró uraknak, hölgyeknek, hogy amit képviselnek az egy küldetés, ez a misszió roppant felelősség, a szenzáció hajhászás valószinű olvasottabbá teszi a lapjukat, de hitelesebbé semmiképpen nem.
Az a vicc jut az eszembe, amikor egy paparazzo kifigyeli, amikor a túlvilágon Hannibál, Nagy Sándor és Napóleon TV közvetitésben nézi a Moszkvából sugárzott katonai parádét. Lenyűgözve figyelik, mennyit változott a világ.
Hannibál nem tudja leplezni meglepetését, majd igy: "Srácok, ha ilyen gyalogságom lett volna annak idején, biztos, hogy megnyertem volna a háborút!"
Mire Nagy Sándor: "Nekem, ha ilyen tüzérségem van, nem kétséges a csata kimenetele!"
Napóleon lemondóan megszólal: "Ez mind semmi, ha ilyen sajtóm lett volna, sosem tudják meg, hogy kikaptam Waterlónál!"